Gravity Rush 2 - PS4 teszt

Keiichiro Toyama Gravity Rush című játékának első része még 2012-ben jelent meg, és akkor kizárólag PS Vitára. Aki hiányolná esetleg az első részt, 2016-ban megjelent egy remastered edition PS4-re. A Gravity Rush 2 viszont már kifejezetten, mint PS4 exkluzív játék érkezett.

The Gravity Queen

Az első epizódban Kat emlékeit kellett „visszaszereznünk”, és lassan megismerni erejét, életének történetét. Most ilyenről szó sincs, Kat ideiglenesen elveszítette képességeit, így képtelen a gravitáció manipulálására. Egy új helyszínen járunk, Jirga Para Lhao – a korábbi város Hekseville volt – ahol a népek elsősorban bányászatból élnek. A lebegő városukból egy lifttel mennek a talajszintre, ahol romokkal és bányászható zöld kis kupolákkal találkozunk, azokból pedig vörös kristályokat nyerhetünk ki. A bányászat Kat esetében annyit jelent, hogy rugdosódik kicsit, és a széttört zöld bigyóból kiesnek a kristályok. 

Ne ijedjen meg senki, kezdetben csak ugra-bugrálás lesz, Kat erejének elvesztése voltaképpen arra szolgál, hogy azokat is megismertesse a játék irányításával és menetével, aki még soha nem játszott vele. Az első pár küldetés eléggé hervasztólag fog hatni, Kat olyan, mint valami postás, és üzeneteket kell vele egyik városlakótól a másikig vinnünk. Ez, ha másra nem is, arra mindenképp jó, hogy megismerjük a városunkat, a benne élőket és a karaktereket is így mutatja be nekünk a játék.

Ez a „tutorial” szükséges, hogy megszokjuk és megismerjük a kamerát és karaktermozgatást, a gravitációs képesség irányítását és alapszintű használatát. Tehát az alapokat.

Kat beceneve a Gravity Queen tökéletesen találó, ha nem is túl kreatív. Képessége viszont csak akkor aktív, ha Dusty nevű macskája is vele van. 

A játék alapkoncepciója nagyon ötletes és rengeteg lehetőség van benne, amit a készítők ki is használtak. Adva van egy sandbox világ, ahol aztán olyan irányban és úgy „röpködhetünk” ahogyan nekünk tetszik, és egy olyan képességgel megáldott lány aki képes a gravitációt kedve szerint alkalmazni.

A különböző fő és mellékküldetések során legtöbbször természetesen ezt a különleges képességet kell használni, de egészen változatosak a feladatok. Kat rengeteg munkát elvállalhat – ha a játékos úgy dönt, és úgy fog – a libakergetéstől kezdve egészen a bányászatig. Ezek többnyire békésnek mondható küldetések, de gyakran kell majd magunkat és másokat megvédeni a Navi-k ellen. Ezek valamilyen interdimenzionális lények, amelyek nem túl különlegesek, de tökéletesen egyszerűen betöltik az ütnivaló bokszzsákok szerepét.

De nem nézelődni akarunk itt, hanem akcióra vágyik nép. A rengeteg küldetés ad tennivalót, rendesen soha nem fogjuk úgy érezni, hogy üresjáratba kapcsolt a játék. Ha éppen nem kisegítünk valakit, akkor jön a főküldetés. Bár mint minden ilyen jellegű játéknál, itt is előfordul néhány olyan - szerencsére nem kötelező küldetés -, amelyek hasonlítanak az előzőleg elvégzett négy munkához - vagy ami az én rémálmom -, amikor időre kell valamit teljesíteni.

A játékban egészen komolyra írták meg a történetet, és eltekintve egy-két számunkra furcsa távol-keleti dologtól, még mi is komolyan fogjuk venni a Gravity Rush 2 sztoriját, a karakterek sorsát.

A világ, amiben az egész játszódik fantasy, de hasonlatos a miénkhez, például ha a társadalmi berendezkedést nézzük, a gazdagok nagyon tehetősek, a szegények meg még annál is szegényebbek mint képzelnénk. A technológiát leszámítva, ez akár egy elképzelt utópisztikus jövő is lehetne.

Bájos és látványos

Nem csak Kat, de a mellékkarakterek is megfelelő fontossággal lettek kezelve és megírva. Mindenkinek lesz kedvence, de a pálmát Kat viszi. Végre nem egy nagymellű, sikítozó lányt kaptunk, hanem egy bátor, bohókás, de megbízható karaktert, aki bájos és csinos épp amennyire kell. Nagyon szimpatikus és a játékos szívesen játszik vele, mert egészen emberire sikerült – a gravitációs képességet leszámítva.

A történetet és párbeszédeket képregényes átvezetőkön láthatjuk, a lustábbak kedvéért, vagy akiket nem érdekel a sztori, ezeket gyorsan lehet léptetni vagy még gyorsabban skippelni. A képregényes átvezetők nagyon szépen vannak megrajzolva, szívesen olvasnék akár mangát is belőle.

A grafika nagyon a helyén van. Szép, de nem túl csili-vili. A karakterek szépek, ahogyan azok animációi is, Kat nagyon gördülékenyen szaladgál, sétál és harcol. Az egyszerű harc nekem nagyon tetszik, igazán dinamikus és jó nézni Kat mozgását közben. A gravitációs harcoknál viszont mindenki kösse fel a gatyát. Aki nem bírja, a hullámvasutat, az lehet a Gravity Rush 2 mozgását sem fogja tudni megszokni. Annyira nem vészes, ha hozzászokik az ember, de én is jó párszor beleszédültem játék közben. Lebegés közben pedig tökéletesen el lehet veszíteni a térérzékelésünket, még játékon belül és kívül is, és hirtelen azt se tudjuk, merre vagyunk arccal. Ez azért probléma, mert mondjuk, rossz irányba kezdünk el repülni, akkor bizony ki is eshetünk a mapról. Nos, nem lehet a végtelenségig lebegni a gravitációt felhasználva, ha elérjük a pálya legmélyebb pontját, akkor leesünk, s ha kifogy az energiánk, ugyanígy járunk.

Kat képességeit tudjuk fejleszteni, a már említett vörös kristályok gyűjtésével. Ezekből jól be kell spájzolni, mert elég drága a fejlesztés. Tudjuk Kat egyszerű harci képességeit erősíteni, vagy a gravitációs rúgását és ezen kívül még jó pár képességet, melyeket harc közben használhatunk.

A játék egyetlen nagy hátránya tényleg, a kamerakezelése és irányítása. Ha valaki nem szeret szöszölni a kontroller beállításaival, akkor talán ne is kezdjen bele, mert biztosan állítgatni kell majd, és sajnos hosszú időbe telhet, míg valaki megbarátkozik azzal, hogy egyszerre két sticket kell teljesen másként irányítani. Nekem mindig gondot okozott a kontroller használata, egyszerűen PC-s gyerek vagyok, és nekem az egér+billenytyűzet kombinációra áll rá a kezem. Úgy fél-háromnegyed óra múlva ugyan hozzászoktam az irányításhoz, de a harcoknak nem véletlenül kellett többször nekiugrani, vagy a libakergetős küldetésnek, mert egyszerűen rossz irányba húztam egyszerre mindkét sticket.