BioShock Infinite Teszt

De mint tudjuk, a dolgok még a legegyszerűbb népmesében sem mennek ilyen könnyen, nemhogy egy tripla A-kategóriás játékban, mely több mint 10,000 sornyi párbeszédet tartalmaz – onnantól kezdve, hogy belépünk a világítótorony ajtaján, egy teljesen kiszámíthatatlan érzelmi hullámvasút utasaivá válunk. Egy jó tanács: a BioShock Infinite világában semmi sem az, mint aminek elsőre látszik.

Columbia szép, sőt, egyenesen gyönyörű. A fellegek közt lebegő amerikai álom egy igazi idilli kisváros képét festi elénk, egy szeletke Mennyországot, mely teljesen független a Földön zajló háborúktól vagy más eseményektől. A columbiai polgárok nem panaszkodnak éhségre, munkanélküliségre, alacsony fizetésre vagy rossz életkörülményekre; ha valaki “jegyet vált” Columbia fedélzetére, azzal együtt szép, gondtalan jövőjét is bebiztosítja Comstock atya óvó tekintete alatt. Nincsenek vallási vagy politikai különbségek – a kettő gyakorlatilag teljesen összekapcsolódik a Próféta egyházában -, így az embereknek egyszerűen nincs okuk a rivalizálásra, a háborúra.

De akkor miért van az, hogy Columbia lenne a világon az utolsó hely, ahová beköltöznénk? Azért, mert az imént említettek csupán a felszínt jelentik, a díszes csomagolást, mely alatt egy meglehetősen horrorisztikus disztópiával szembesülhetünk. A történet szerint 1912-ben járunk, az atmoszféra azonban inkább a ’30-as évek náci Németországát idézi: egy karizmatikus vezetőre épülő propaganda, komoly ideológiai háttér, fajelméleti tényezők (nem sok feketével fogunk találkozni a játék első pár órájában…), szélsőséges nacionalizmus, kizsákmányolt munkásréteg – mindez ráadásul nyakon öntve jó adag vallási fanatizmussal, az élen a már említett vezetővel, a prófétaként emlegetett Comstock-kal. Az egyházban fontos szerepet töltenek be továbbá az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat alapító atyái, akik valódi szentnek számítanak: hatalmas poszterek, szobrok, és mint azt később megtapasztaljuk, robotok viselik a jól ismert történelmi szereplők arcvonásait. Columbia a felszín alatt olyan, mint egy zanzásított történelemkönyv, ami csak a történelem legsötétebb elemeit tartalmazza – csak ismételni tudom tehát önmagam, a BioShock Infinite világában semmi sem az, mint aminek elsőre látszik.

A játék azonban nem Columbiáról szól. Columbia csak egy helyszín, egy háttér, mely keretet ad a cselekménynek – az már más kérdés, hogy eddig kevés alkotásnak sikerült felépítenie egy ilyen komoly kérdéseket feszegető, ellentétes érzelmek sokaságát kiváltó világot. A BioShock Infinite Booker DeWitt és Elizabeth története; bár Booker a “hivatalos” főszereplő, valójában Elizabeth is legalább olyan fontos szereppel bír mind játékmenet, mind történet terén, mint ő. A hölgyemény nem sokkal a játék kezdete után csatlakozik hozzánk, onnantól fogva pedig szó szerint ott segít, ahol tud: zárakat tör, lőszert keres, életerő- és Salt-visszatöltő bájitalokat hoz nekünk, és ami a legjobb, mindezt teljesen magától, külön utasítás nélkül teszi. Elizabeth azegyik leghasznosabb szövetséges, akivel videojátékban eddig dolgunk volt, hiszen nem kell rá vigyáznunk harc közben, nem tűnik el váratlan pillanatokban (értsd: az AI nem bénázik), és valóban komoly segítséget tud jelenteni egy-egy összecsapás alkalmával. Hihetetlenül bájos, amint Elizabeth rácsodálkozik a számára eddig ismeretlen világra, táncra perdül a zene hallatán vagy izgalomba jön a vattacukor puszta látványától – valljuk be, nem nehéz beleszeretni Elizabeth figurájába. Ja, és még valami: nagyon, de nagyon fogjuk utálni azokat  a részeket, ahol valamilyen oknál fogva különválnak útjaink, és magunkra maradunk.

Van még egy tényező, ami miatt hasznosnak fogjuk találni társnőnket: képes ajtót nyitni más dimenziókra az ún. tear-ek („repedések”) megtalálásával. A BioShock Infinite történetének fontos elemét képezi a párhuzamos világok létezése és kapcsolata, de mi most megpróbálunk kizárólag a tear-ekkel foglalkozni, szigorúan spoiler-mentesen. Harc során homályos árnyképeket láthatunk a pálya bizonyos pontjain: automata gépágyúkat, robotokat, fegyvereket, fedezékként szolgáló faldarabokat vagy épp egészségügyi csomagokat. A tárgyak azonban nem a mi világunkban, hanem egy azzal párhuzamos dimenzióban létező Columbiában vannak – itt jön képbe Elizabeth, aki egy laza kézmozdulattal képes áthozni ezeket a segítő eszközöket. Képessége használatára nincs semmiféle időbeli korlátozás, csupán azt kell figyelemben tartanunk, hogy egyszerre csak egy tear lehet aktív – ez azonban nem zárja ki, hogy akár másodpercenként váltogassuk az éppen szükséges tear-eket!

Bár a trailerek zömében csak pisztolyt, gépfegyvert, shotgun-t és elvétve egy-egy rakétavetőt láthattunk, kalandunk során ennél jóval több különleges fegyver vár ránk – személyes kedvencem például a találó nevű Hand Cannon, mely egy kirobbanó erejű pisztolyt takar. A túlélés legfőbb eszközét azonban mégsem a lőfegyverek jelentik számunkra, sokkal inkább főhősünk különleges képességei, a vigor-ok. Egyes “varázslatok” ismerősek lehetnek az előző BioShock játékokból, míg másokkal itt találkozhatunk először: van itt tűzgolyó, elektromosság, megidézhető varjak hada, pajzs és ellenfeleket a levegőbe röpítő Bucking Bronco is, a változatosság egyszerűen szemet gyönyörködtető. Az egyes vigor-ok tényleg brutális erejűek és piszok látványos bevetni őket harc során, cserébe persze megvan az áruk is: meglehetősen gyorsan fogyasztják az energiaként szolgáló Salt-ot, melyet csak bájitalokkal és bizonyos ételekkel / italokkal tölthetünk újra.

A vigor-ok kétféle tüzelési móddal rendelkeznek: használhatjuk őket az adott gomb lenyomásával és nyomva tartásával egyaránt. Utóbbi valamilyen erősebb, esetleg nagyobb területre ható változatát csalogatja elő a képességnek: villámainkból például elektromos csapdát állíthatunk, a Murder of Crows nyomva tartásával pedig egy varjúfészket kreálhatunk, melyből azonnal elszabadul a pokol, ha ellenfelek lépnek a közelébe. Az egyes képességek kombinálhatóak egymással, és fejleszthetőek is – ez utóbbi egyébként majd minden tulajdonságunkról elmondható. A Columbia-szerte megtalálható automatákból vehetünk fegyverfejlesztéseket és felturbózhatjuk vigor-jainkat, az elrejtett, színváltós bájitalokkal Booker tulajdonságait javíthatjuk (életerő, pajzs, Salt), a Gear-ekkel, avagy felszerelési tárgyakkal pedig további bónuszokkal javíthatjuk hősünk túlélési esélyeit. Egyszerre négy ilyet viselhetünk, a hatásuk pedig igen széles skálán mozog: van, ami a közelharci támadások mellé életerő-regenerációt biztosít, és olyan is van, ami halálunk közeledte esetén kétszeresére növeli sebzésünket.

Változatos lőfegyverek, pofás képességek, egy valóban hasznos segítőtárs – és ezzel még mindig nem mondtunk el mindent a játék harcrendszeréről. Amiről még mindenképp érdemes megemlékezni, az a Columbiát átszövő sínhálózat, a Skyline, melyre mágneses kampónk segítségével egy másodperc alatt felpattanhatunk. A Skyline tökéletes arra, hogy eltűnjünk riválisaink szeme elől amíg vissza nem töltődik pajzsunk, vagy hogy új fedezéket keressünk a magasból, de éppenséggel támadásra is jól bevethető: a levegőből lesújtva kellemetlen meglepetésben részesíthetjük ellenfeleinket. A dolog persze visszafelé is működik, támadóink is előszeretettel suhannak ide-oda kampóik segítségével, hogy aztán a lehető legváratlanabb helyekről indítsanak rohamot ellenünk.

Bár igen sok időt fogunk harccal tölteni, Columbia felfedezése is legalább olyan fontos szereppel bír a játékban, mint a lövöldözés. A program nem dörgöli az orrunk alá, hogy itt és itt van egy mellékküldetés, vagy hogy ezt az épületet még nem fedezted fel, pedig tele van ritka fegyverekkel – nyitott szemmel kell járnunk, különben lemaradunk az összes ilyen rejtett apróságról. Vadászhatunk a történet szereplői által hátrahagyott hangrögzítőkre és sajátos kis diavetitő-masináikra is, melyek jelentősen kiegészítik a történetet, sőt, sok kérdésünkre kizárólag ezek által kaphatunk választ. Sandbox játéknak nem nevezhető a BioShock Infinite, ugyanakkor a csőszerű, teljesen lineáris pályák sem jellemzőek rá: általában rengeteg kis elágazás és folyosó közül választhatjuk ki a számunkra legszimpatikusabbat, a szabad téri ütközeteknél pedig a Skyline miatt tényleg óriási szabadságot kapunk, és a nagy, nyitott pályarészeken belül bármerre eljuthatunk mágneses kampónkkal. A fénypontot pedig egyértelműen azok a pillanatok jelentik, mikor Columbia békésebb oldalával ismerkedünk: igazi hangulatbomba, ahogy az utcán baktatva hallgatjuk a boltokból kiszűrődő zenét, vagy ahogy amesés látképben gyönyörködünk.

PC-s verzió:

Az AMD-nek köszönhetően a BioShock Infinite PC változata az igényes portok táborát gyarapítja. Terjedelmes méretéből – mely közel háromszorosa a konzolos verziókénak – már sejthető, hogy jóval nagyobb felbontású textúrák kaptak benne helyet, továbbáDirectX 11 támogatással és teljes Steam-integrációval látott napvilágot.

Columbia égi városa tagadhatatlanul itt nyújtja a legteljesebb képet: a csodálatos felhőváros mozgó platformjai, jellegzetes épületei és egyedi karakterei mind-mindbámulatos részletességgel jelennek meg képernyőnkön. A DX11-es árnyékoknak és a jobb minőségű élsimításnak köszönhetően pedig Elizabeth érzelmei még inkább szívünkig hatolnak, a magasabb framerate-ről és a képtörésmentes játékmenetről nem is beszélve.

A részletes beállítási lehetőségeknek köszönhetően a gyengébb specifikációjú számítógéppel rendelkező játékosok is kényelmesen játszhatnak, azonban az Ultra beállítások sem követelnek meg high-end PC-t. Az irányítást tekintve a játék játszható mind a billentyű-egér párossal, mind kontrollerrel, s míg előbbi talán kissé kézenfekvőbb és gyorsabb kezelést tesz lehetővé, utóbbinak sincs miért szégyenkeznie. A gyors mozgásokra érzékenyek pedig még a Field of View-t is megváltoztathatják, így garantáltan tökéletes élményben lesz részük.

Összességében tehát elmondható, hogy a BioShock Infinite PC változata a játék definitív verziója lett, amely tökéletesen kihasználja a korszerű számítógépek teljesítményét. Mindazonáltal a játékélmény ugyanaz maradt, így bármelyik platformot is választjuk, az Irrational Games alkotása egy felejthetetlen élmény lesz.

Minimális gépigény:

• Windows Vista (32 bites, SP2)
• Intel Core 2 Duo (2,4 GHz) vagy AMD Athlon X2 (2,7 GHz) processzor
• 2 GB RAM
• 20 GB szabad hely a merevlemezen
• DirectX 10-kompatibilis videokártya: ATI Radeon HD 3870, NVIDIA 8800 GT, vagy Intel HD 3000 integrált grafikus chip
• 512 MB videokártyamemória
• DirectX-kompatibilis hangkártya

Ajánlott gépigény:

• Windows 7 (64 bites, SP1)
• Négymagos processzor
• 4 GB RAM
• 30 GB szabad hely a merevlemezen
• DirectX 11-kompatibilis videokártya: AMD Radeon HD 6950 vagy NVIDIA GeForce GTX 560
• 1024 MB videokártyamemória
• DirectX-kompatibilis hangkártya

A játékszoftvert a Bluechip biztosította számunkra.