Justice League

Justice League | Warner Bros.

Az álom, ahogy realitássá érik, mutálódni kezd, igazodik a valósághoz, kilép a saját dimenziójából. Legyen az egy szép autó, pénznyeremény, valamiféle elismerés, bármilyen élmény, az ember nem tud vele mit kezdeni lecsapódott formájában, nem tudja értékelni, célját veszti, vagy egyszerűen csak csalódik. Megtörik a varázs és csak állsz értetlenül, hogy "ennyi?".

Én egyszerű gyerek vagyok, egyszerű álmokkal, ezért időnként előfordul, hogy találkozom velük földi valójukban. Az egyik álmom, mióta eszemet tudom, hogy egyszer élőszereplős változatban láthassam DC-s kedvenceim egy Justice League filmben, a temérdek rajzfilm, játék és képregény után. Ugye, hogy nem egy nagyra törő álom ez...? :) 

A DC filmek ugyanis évek óta ágyaztak félelmemnek, lassan azbesztezve lelkem gyermeki oldalát. Mire eljött a beteljesülés pillanata, nem tudtam örülni neki. A baljós jelek ellenére azonban, a gúzsba kötött, bennem lakozó gyermek, a "múltRoli" átrágta magát a kétségek fojtogató hálóján és reményt adott.

J.K. Simmons, Gal Gadot, Ray Fisher, Ben Affleck, Ezra Miller | Justice League | Warner Bros.

A film pedig... Hmm. Az történt, hogy a gyermeki énem, "múltRoli" 10 perc után bevette a ciánkapszulát. Engem otthagyott a nézőtéren, én láttam, amit ő nem (Isten nyugosztalja). Erről fogok most beszámolni nektek.

***Spoiler veszély***

Láttam kicsit sem vicces, teljesen karakteridegen, politikailag korrekt Flasht. Láttam hasba rúgott szárnyas paradémont, ami egy hídról zuhant a mélybe (elfelejtette, hogy vannak szárnyai). Láttam egy totál élettelen, helyzetfelismerő és elemző képességeinek teljes hiányától szenvedő Batmant, aki nem látott tovább a saját orránál. Láttam Flash után húzó kék villámokat. Láttam Flash sebességével mozgó Wonder Womant. Láttam kukoricaföldeken lamentáló Supermant Lois-szal. Aztán láttam rögtön utána ugyanezt az anyjával. Láttam a világot megmentő, fontos helyzetet otthagyó Supermant (mert civileket hallott a szomszédban). Láttam egy rettegő, random civil családot 3-szor több alkalommal megmutatva a vásznon, mint kellett volna. Láttam Flasht komótosan sírt ásni a képessége nélkül. Láttam a King Kongból ismert, leállító gombot jelentő női karakter bevetését (hányszor, még hányszor kell…). Láttam Wonder Woman saját filmjében egyszer már elpusztult világverő kardját. Láttam egy lassan megszokott, kötelezően jelentéktelen főgonoszt (Steppenwolf is ment Doomsday után a posványos süllyesztőbe). Láttam újfent a Roger Nyúl a pácban látványvilágát idéző igazság ostorát. Láttam indokolatlan lépéseket, ki nem fejtett motivációkat, alibi megoldásokat, kínosan hosszú jeleneteket, ürességtől kongó dialógusokat,  karakterek közti, impotens kémiát, csatakosra izzadt humort, súlytalan eseményeket, kihagyott háttérinfókat és világokat elnyelő hézagokat a plotban.

Viszont nem láttam Green Lantern-t. Vajon miért is nem fért bele, amikor a hat főszereplőből egyébként is mindössze kettő(!) kapott eredetfilmet ezidáig. Érthetetlen, ha már amúgy is "in medias res" kezdték az egészet. Pedig a tervezett Green Lantern reboothoz kiváló alkalom lett volna ez egy kis kedvcsinálásra, így ez is egy kihagyott ziccer marad. Rajongóként kicsit fáj.

Justice League: War | DC Animated Movie Unniverse | Pontosan így néztem én is, srácok...

Mindezek ellenére, a film önmagában, a saját univerzumában nem borzalmas, csak vegytiszta középszerűség. Ez is valami, nem? Azt mondjuk sosem fogom megbocsátani a készítőknek, hogy az egyik legnagyszerűbb Justice League rajzfilm (War) történetét leszedálták, kiherélték, majd lobotómizálták (megtekintése házi feladat). Továbbá az is beszédes, hogy játék létére még az Injustice 1-2 is komoly köröket ver hangulatban és történetben is erre a Snyder/Whedon Frankeinstein szörnyre. Dzsásztiszlígebb a dzsásztiszlígnél. Mindenki döntse el, hogy ez most a játékiparnak hatalmas vállveregetés, vagy a filmiparnak gigászi szégyen.

Tanulság: ne álmodjatok, gyerekek, mert véletlenül valóra válik!

10/6  :(