The Elder Scrolls Legend – áttekintő

Nálam jobban szerintem senki sem kételkedett abban, hogy a Legends végül jó lesz-e, vagy hogy szükség van-e rá egyáltalán. Még is ez az első kártyajáték, ami nem utáltatta meg magát velem az első órában. Pedig a gép rendesen elvert rögtön az első meccsen. Szégyen, de nem vagyok túl jó az ilyen játékokban, de a Legends valahogy még is tartotta bennem az önbizalmat - lesz ez jobb is.

Miben más?

A The Elder Srcolls világában minden megvan ahhoz, hogy bármilyen rpg elemekkel bíró játékot ráépítsünk. Kidolgozott fajok, mitológia, történelem, mágia stb. Minden adva van, és a Bethesda legalább próbálkozik azzal, hogy nem egyszerűen fogja a már kész világát és szörnyeinek értékét rányomja egy lapra, hanem meglepő kreativitással fordul az egész műfaj felé, ami mindenképpen dicséretes. Na persze nem hibátlan vagy tökéletes, de jobb, mint azt bárki gondolta volna.

Tudom, nem illik összehasonlítgatni, de ne mondja nekem senki, hogy nem a jelenlegi uralkodó címmel méregeti össze az újoncot. Valahogy úgy érzem, talán jobban fogja a kezdő játékosok kezét a Legends, mint mondjuk a Hearthstone. A kampány nem egyszerűen megtanít az alapokra, aztán utunkra enged. Egészen komoly történetet kapunk, a csaták végén pedig továbbléptethető animációval haladunk a sztoriban. A jutalmak sem teljesen hétköznapiak. A legyőzött ellenfél harcosait besorozhatjuk, ezzel bővítve paklinkat, vagy megnyúzva őket, páncélt készíthetünk magunknak. Minden ilyen apróságra oda kell figyelni, mert a paklink összetétele ezeken a döntéseinken fog múlni.

Bizonyos lapokat tudunk fejleszteni, és ez az egyik olyan újítás, ami érdekesebbé teszi a játékot. Viszont nagyon tudatosan kell csinálni a fejlesztgetést, hiszen ha kiválasztottunk egy utat a kártyánkon lévő szörnyünknek, onnantól azt nem tudjuk megváltoztatni.

Van egy olyan eleme a Legends-nek, ami aprócska változtatásnak tűnik a megszokottakhoz képest, mégis hihetetlenül befolyásolja a játékot. Az asztal már nem csak két egymással szembeni oldallal rendelkezik, hanem van két „lane”. Vagyis hosszanti irányban is el van választva az asztal. A jobb oldalunkra rakott kártyák pedig egy körig rejtve vannak a másik játékos elől, így azt a kártyát fizikai sebzéssel nem lehet támadni.

A két „lane”-re helyezett szörnyek nem üthetnek keresztbe a hősre, sem kártyára, így nagyon át kell gondolni, mit hova pakolunk. Nagyon meglepődtem, hogy ez a változtatás mennyire át tudja rendezni a játékmenetet. Picivel több odafigyelést igényel, és talán több taktikai érzékre van szükség.

Kártyák terén is vannak érdekességek. A support lapok például olyan buffokat képesek adni huzamosabb ideig, ami akár el is döntheti a meccset. Nekem nagyon logikus felépítésűnek tűnik egyenlőre a játék, de a sok egyedi változtatás miatt – bizonyos kártyák szintléptetése, support lapok stb – jobban oda kell a fejlesztőknek figyelni az egyensúlyra.

A profécia lapnak meg a rúnáknak köszönhetően hihetetlen gyorsan tud fordulni a kocka egy meccs alatt, és több esetben történt meg, hogy azt hittem, veszíteni fogok, amikor sikerült kitaktikáznom három élettel a győzelmet.

Nem ecsetelném tovább az apró módosításokat, mondjuk a HS-hez képest, mint a harminc élet, meg mana potion – ami szintén eldöntheti a meccset.  Az öt tulajdonságból – strength. intelligence, willpower, agility, endurance – kettővel bírhatunk, és a lapok is rendelkeznek valamilyen alaptulajdonsággal. Ezek összhangja nagyon fontos a játékban, hiszen megszabja, milyen jellegű játékosok leszünk. 

A Dire Wolf Digital csapata odafigyelt arra, hogy szép dizájnt kapjunk, és őszintén szólva, sokkal szívesebben nézegetem a Legends kártyáit, mint a HS paklijait. A sok vibráló színtől egy idő után "fáj a szemem", viszont a Legends látványra – most még – frissebbnek és szebbnek hat.