Syberia 3 PC teszt
Az emlékek mindent megszépítenek
Nem tudnék említeni még egy olyan kalandjátékot, ami annyira hangulatos lett volna, mint a Syberia. Persze volt és van sok nagyon jó, de számomra ennek a játéknak az atmoszférája volt mindig a legerősebb. A zene, a látványvilág és a csodálatos Kate Walker aki az egyik első igazi olyan főhősnő volt – és még ma is az – aki bájos volt de nem túl szexis, okos, határozott és úgy egyáltalán egy komplex női karakter saját problémáival és személyiségével. Aztán ott volt Oscar, kedvenc robotunk is, akinek „halálakor” szerintem minden egészséges lelkületű embernek ködpára lepte el a szemét.
Milliónyi lehetőség volt hát arra, hogy a kissé későn érkező harmadik részt elrontsák a készítők. Hiszen a játékipar és ez által a játékos bázis és a játékokkal szemben támasztott elvárások sokat változtak 15 év alatt. Még a kalandjátékok nemén belül is kibillent az egyensúly.
Szerencsére pont a főbb pontjait tekintve a Syberia 3 szilárd lábakon áll, és igyekszem, hogy minden egyéb problémáját megbocsássam neki, hiszen a változtatások mondhatni ki lettek kényszerítve.
Szükségtelen változtatások
A történetet ott vesszük fel ahol nagyjából abbahagytuk.
Hans Volaberg és Kate bejárva Szibériát megtalálta a mammutokat, és a
könnyfacsaró vég után hősnőnk sajnos nem tud békében hazajutni.
Öntudatlan állapotban találnak rá, a második részből már ismert youkol törzs
tagjai megtalálják Kate testét és egy kórház/elmegyógyintézetnek kinéző helyre
viszik.
A történetről nem szeretnék részletesen beszélni, mindenkinek át kell élnie az élményt, nem szeretném én elrontani. Ezen a téren tehát a játék tartotta magát az elődök szintjéhez, és rendkívül jó történetet írtak a készítők.
Viszont rengeteg olyan változás történt, amire igazából nem is volt szükség, vagyis volt csak nem lett sok értelme. Aki játszott a régi részekkel emlékszik arra az egyedi látványvilágra, ami egyszerre volt furcsa mégis gyönyörű. Rabul ejtett minket a ködpárás városka, és annak kidőlt bedőlt házai. A steampunk keveredett az orosz romanticizmussal. A design itt is szép és hangulatos, de hangsúlyozom nem azért szépséges, mert a grafika technikai része jó! Nagyon fontos ezt kiemelnem, mert ezt a látványt meg lehetett volna csinálni pontosan ugyanúgy, mint anno az első két részt. Azaz csodálatosra festett környezett, ami 2D-s, a bennük mozgó figurák pedig 3dimenziósak. Igazából semmi nem igényelte azt, hogy a játék minden porcikája 3D-s legyen. Így viszont borzasztóan nagy lett a game, pedig a játék maga nem hosszú. A grafika miatt lett főleg nagy a mérete nem a tartalma miatt. Tény Kate nagyon szép, és úgy egyáltalán egész szépre sikeredett a környezet is, de meg lehetett volna oldani másképp is.
Ami régen jó volt, most is az
A feladványok változatosak, és be lett emelve ezek megoldásába egy két újdonság. De végül is ennek a játéknak az esszenciája a történet és a feladványok azok pedig kifogástalanok. Mindezt sajnos beárnyékolja az irányítás, kameranézet és a grafika miatti töltés. Nagyon sokat tölt a játék, és a szinkronok is borzasztóak. Nem csak az a baj, hogy nem mozog együtt a karakterek szája a szinkronnal, hanem hogy rosszak a szinkronszínészek. Kate hangja még csak-csak elmegy, de egy két mellék karakter játéka borzalmasan statikus, vagy egyszerűen nem illik a személyiséghez.
A párbeszédek eleinte elég unalmasak, bár ahogyan haladunk előre rájövünk, hogy a játék így akar segíteni. Főleg a játék elején kicsit túlzottan szájbarágósan fogalmaznak a karakterek, hogy végül is mit kell csinálnunk ahhoz, hogy tovább tudjunk jutni. Viszont ezt ellensúlyozza a játék azzal, hogy a megoldandó puzzle feladatok jól lettek megtervezve. Legtöbbször működésre kell bírnunk valamit, és akkor tudunk haladni, de nem válnak monotonná ezek a küldetések.
Nem tudtam elképzelni, milyen történettel tudják tartani azt a csodát, amit az első részekben alkottak meg. Nem számítottam rá, hogy a youkol törzs körüli kaland ennyire jó lehet.