Seasons after Fall
Csodás évszakok
Már a menü meggyőzött arról, hogy ez a játék látvány szempontjából egy csoda, bár nem hoz sok újdonságot. Az Unravel vagy az Ori and the Blind Forest biztosan ihletként szolgáltak a készítőknek, de véletlenül sem lett koppintás az eredmény. A Seasons bájos történettel és látvánnyal ejti rabul mindenki szívét, és ha ez nem volna elég, akkor még a játékmenet is rejt magában annyi kihívást, hogy ne csak a látványt szeressük meg benne.
A természet hangjai
A természet egyik kis szellemeként ébredünk, aki túl korán bújt ki a földből, ami nem is akkora baj. Az évszakok őrzői ugyanis segítségre szorulnak, és nekünk kell véghezvinni azt a rituálét, amely képes megváltoztatni az életet. Egy kis vad róka testébe bújunk, hiszen nincs fizikai testünk, így őt irányítva tudjuk felfedezni a Seasons gyönyörű világát.
A történetről nem érdemes több szót ejteni, mert nem ez a legerősebb része a játéknak, inkább a hangulata, látványa és a játékmenet.
A Seasons nem az egyszerű, egy irányba haladós platformer,
hanem a Castlevenia és Metroid játékok mintáját követve összetettebb és
szabadabb. Bizonyos részeket ugyanis csak akkor érünk el, ha megnyitjuk őket,
megszerezzük a hozzá kellő dolgokat. Ez esetben az évszakok esszenciája
szükséges számunkra. Bizony a játékmenet elemeként képesek vagyunk
megváltoztatni az évszakokat.
Ez a mechanika rengeteg lehetőséget ad nekünk hogyan jussunk tovább, és nagyon át kell gondolnunk, mit és hogyan csinálunk, nem szabad elkapkodni. Ha megváltoztatjuk az évszakot, egyértelműen a környezet is más lesz. Ősszel például falevelek lebegnek, amiket platformként használhatunk, hogy feljussunk magasabb helyekre. Télen a virágok összezárják szirmaikat, de képesek leszünk hódombokat csinálni, amik szintén segítségünkre lesznek. De nem csak látványban változik meg a környezet, a zene és a hangok is mindig az adott évszakhoz igazodnak. Télen ropog a hó alattunk, kopog a mancsunk a befagyott tavon, ősszel zörögnek a levelek, tavasszal lágy szellő fújdogál. A zene télen tompán hallatszik, felidézi azokat a téli estéket, amikor a hótakaró elnyeli a zajokat és csak esnek puhán a hópelyhek. Varázsaltos, úgy ahogy van.
Azért nem minden tökéletes. Az irányítás ugyan nem olyan
nehéz, de néha bizony a rókánk nem úgy ugrik, ahogyan szeretnénk és egy idő után
a hajamat téptem, mert kezdhettem elölről az adott puzzle-t. Tehát amennyire
érdekes és jó ez az évszakváltós mechanika, éppen ez az, ami kibabrál az
emberrel. Volt is egy két olyan eset, amikor mérgemben ki is léptem, mert nem
volt kedvem újra felmászni valahova. Ezek az irányításbeli problémák csak akkor
idegesítőek, ha már messzire eljutott valaki, de ha kihívásként fogjuk fel,
akkor ez is megbocsájtható hiba.
Lehetne hosszabb is a játék, és bizonyos részeknél a sok évszakváltoztatás
fárasztó a szemnek, bár ritkán vannak ilyen pontok a játékban szerencsére.
Ezeket leszámítva megér egy próbát, főleg aki szerette az Unravelt, vagy az Orit.